Nem is tudom, hol kezdjem...talán kezdhetném 2008.május 8.-ával, mikor közvetlenül a Kurtlar Vadisi (Farkasok Völgye) című török maffia sorozat után megfogant az a kicsi élet, akit aznap akartam. Előtte egy nappal még nem, utánna 2 nappal már nem. De addigra már nem volt mit tenni.
De inkább mesélem 2009. január 12-étől.
Aznap kora reggel,minden kis kórházi motyómat a hónunk alá csaptunk a drágámmal, és elindultunk a II.számú női klinikára. Nagy sírás -rívás közepette, mert az én kisfiaim nagyon sírtak, hogy :"anya ne menj el". sírtam én is, és a szívem majd megszakadt, ahogy láttam Kárszikámat a gyerekszoba ablakában zokogni.
A Murat várt minket a kapuban, és az jutott eszembe, hogy jéééééé!mind a 3 szülésemre a Murat vitt be!.. De nem is, mert mikor Alper született akkor csak ketten mentünk apával.
Szóval elindultunk, ekkor olyan fél 8 lehetett. Útközben mint mindig ,igen erős hányingerrel küzködtem, és ezúttal róka koma gyözedelmeskedett, mert nem messze a céltól összehánytam magam.
Erre megáltunk, kipattantak a kocsiból, Murat elkezdett keresni valami rongyot a csomagtartóban, apa meg nagyon nagy segítség volt, mert kinyitotta az ajtómat és elkezdett kiabálni velem, hogy kifele hánnyak, ne a kocsiba...köszi...
Murat meg vele kiabált hogy semmi baj, ezért ne kiabáljon már velem, tudja ő ,hogy idegesek vagyunk, de akkor sem kéne. Erre én elkezdtem sírni..
Na jól indul az egész.
Beértünk.Én hányás szagúan oda állítottam a betegfelvételre, hogy befeküdnék ha lehet.A papír munka hamar megvolt, és megkaptam az ágyikómat a terhességi patológia 106-os szobájában.Én voltam a 6-os.Aszobatársaimal gyorsan körbemosolyogtuk egymást, és gondoltam nekem kéne kezdenem a bemutatkozást. Aztán a többiek. Mellettem az 5-ös volt Bea Miskolcról, akinek még 5 napja volt szülésig, azért fektették be mert a kisfiának az uhu-n gyomorszűkületet diagnosztizáltak és ha esetleg szülés után gond lenne vele akkor innen mégis hamarabb odaérnének bárhova mint Miskolcról.Mellette 4-es ágyon feküdt Kata,akinek pont egy hete kellett volna szülnie, de kisfia Balázs-alias Muki, nem siette el a dolgot.Kata már szerda óta benn feküdt.Vele szemben a 3-as volt Bogi, aki még csak a 19.hétben járt az ikreivel(két fiú), de már nyílt a méhszáj. Semmi hasa nem volt, pedig fél idős volt és 2 babája volt, de komolyan mondom, ha nem mondja hogy terhes ,azt hittem volna, hogy vetélés miatt van itt, és már túl van a műtéten.Eddig 4 kisfiú magzat volt az én kislányom mellett.A 2-es ágy ekkor még üres volt, de kb.fél órával utánnam megjött Kriszti.A 26.hétben volt, és nagyon görcsölt. Reggel, csak beugrott, hogy megnézesse minden rendben van e, de haza sem engedték.Az 1-es ágyon feküdt a mindössze 21 éves Brigi, aki szintén ikreket várt. 1 fiú-1 lány.És utánnam egy nappal szült végül is.
Egész jól elvoltam, de sűrűn magamba zuhantam, mert nagyon hiányoztak a fiúk. és még nem tudtam, hogy csak 2 nap múlva lesz a műtét. Leküldtek ultrahangra a földszintre, ahova a "külsősök" is jártak, és nagyon sokat kellett várnom, majdnem 2 órát. Volt ott egy nő a kisfiával, olyan Hamza korabeli lehetett és akár hányszor ránéztem az én két kicsikém jutott az eszembe és a sírás folytogatott.
Eltelt lassan-lassan a hétfő és a kedd. Szerda reggel hajnalban 5 körül keltem, kimentem zuhanyozni, összepakoltam és feküdtem és vártam...már majdnem elaludtam ,mikor jött egy szülésznő, hogy itt az idő, lekísérne a szülőszobára. Na akkor összeszorult a gyomrom. innen nincs vissza út!!!
A szülőszobák folyosóját önműködő, üvegajtók zárták el, és fölé nagyon retrós ,zöld neon csövekből volt kiírva, hogy SZÜLŐSZOBA. Bementünk, és ott átadtak egy másik szülésznőnek, egy nagyon szimpatikus és nagyon magas szülésznőnek, Zsuzsának. be vitt a vajúdóba, ami 6 ágyas volt, minden ágy mellett egy komplett kis sűrgősségi felszerelés, stb. Egy nő feküdt, a bal oldali középső ágyon. Engem mellé fektettek, és már tudtam és vagyok az 1-es.A nő aki mellettem feküdt(Aranka,aki innentől végig mellettem volt, mivel mellettem feküdt műtét után az intenzív megfigyelőben és aztán a gyerekágyas osztályon is), még csak a 30.hétben volt, levált a lepény és ömlött belőle a vér. Koraszülés indult meg nálla, így már ugrott is az aznapi elsőségem, ami a műtőt illeti.(Ha tudtam volna, hogy a 6.leszek!?)
Szóval először csak ctg-re raktak és mondták hogy jöhet lassan a férjem , de mondjam meg neki, hogy mikor becsenget a szülőszobába, ne azt mondja, hogy"Jó napot! A feleségem keresem", mert ott mindenki valakinek a felesége. Hanem név szerint keressen és akkor beengedik.Közben a babanetes barátnőimnek ment az üzi, hogy már az előkészítőben vagyok.A fene sem gondolta volna, hogy még órák hosszát ott leszek, ekkor még nem volt 8 óra sem. Közben behoztak még egy lányt akinek az arcán láttam, hogy nem a császárosok táborát fogja erősíteni, igen csak vajúdott.A férjével volt, így megjelent az első férfi a vajúdóban aminek nem nagyon örültem. Majd megjött a férjem is. Végre! Nekem bekötötték az infúziót, felvilágosítottak mégegyszer, hogy van rá lehetőségem, hogy a műtét után egyből sterilizálnak, mivel a 3.császárom. De mondtam, hogy így 27 évesen ezt nem igazán merem bevállalni, meg egyébként sem vagyok vele tisztában hogy mennyire etikus ez.Megérkezett a dokim is ,és mondta, hogy egy kicsit várnom kell, mert Arankát mellőlem viszik is a műtőbe, mihelyt kihozzák a másik koraszülő kismamát.Közben még 2 kimama érkezett a vajúdóba, egy velem szembe, egy pedig Aranka másik oldalára.Így már öten voltunk, és négyünknél ott volt a párja is.derékig fel volt húzva a hálóingünk és deréktól lefelé bevoltunk takarva egy lepedővel.Akárhányszor bejöttek megvizsgálni valamelyik vajúdó kismamát, mindig elhangzott a mondat, hogy"kispapákat megkérem fáradjanak ki" ekkor kivonultak, ahol szerintem elég jó kis társaságot alkottak. Egy közös témájuk biztos volt. Na nem az hogy órák múlva apák lesznek, hanem hogy vajon merre lehet rágyújtani????Közben a lány akit előszőr hoztak be, már igen csak szenvedett, mert majd szétszaggatta a párnáját és úgy jajgatott hogy megréműltem.Minden fájásánál könnyes lett a szemem. Mert minden fájás után bocsánatot kért amiért jajgat.Aztán a szabad ágyra megérkezett a szobatársam Kata. Na akkor Yasemin és Muki mégis csak egy napon fog megszületni.
Nekem bejelentette az aneszteziológus, hogy annyira rossz lett a vérképem(hemoglobin szintem 80 mittudoménmi/ pedig 115-től normális),hogy vért kell kapjak, másképp nem válallják a műtétet.Peregtek az események és peregtek a percek-órák.Megérkezett a vér, 10 percenként bekapcsolt az önműködő vérnyomásmérő, Arankát elvitték a műtőbe, a jajgató kismama(most jutott eszembe a neve:Orsi),már a szülőszobán jajgatott, velem szembe lévő lány is ment szobára, helyettük egyből két másik kismama jött. Nagyüzem, mit csináljunk!? Aranka helyére jött egy modell típusu nő, de már 40 minimum volt, szőke belőtt séróval, kifestve maga után gurulós bőröndöt húzott. De ettől függetlenül szimpatikus volt mert nagyon kedves volt az arca. Pár per múlva megérkezett a párja, aki kb.fele annyi idős volt , Olyan tipikus Nyuszó-Muszó.
Apukákat 5 percenként felszólították hogy hagyják el a szobát. Ekkor apa Nyuszó-Muszó-val és a többi apukával kiment, majd be-majd ki-majd be............................Közben lement a 2 zacskó vér és csak azt hallottam, hogy most már biztos mi jövünk, csak hát ez is sűrgős műtét voltstb.
És megtörtént a csoda: Olyan fél 2 körül megjöttek értem és már robogtam is a műtő felé,ahol nagyon hűvös volt. Sokan voltak benn, de nagyon kedves volt mindenki.
Pár perc alatt megkaptam az érzéstelenítést, ami még így harmadjára is elég váratlanul ért és kellemetlen volt. Lfektettek kikötözték a lábaimat, elkezdték fertőtleníteni a hasamat, felhúzták a mellkasom felett a paravánt vagy mi az. kérdezték hogy érzem e ahogy karcolgatják tűvel a hasam. egyre kevésbé éreztem. Ekkor már hallottam a dokim hangját. Ha már ő is itt van, akkor csak percek vannak hátra.
Közben az járt a fejemben, hogy mindjárt vége, és hogy valószínűleg ez volt az utolsó terhességem, és már csak percek vannak hátra belőle.Meg, hogy milyen jó az a friss-finom oxigén ami az oxigén maszkon keresztül jött, mert hányingerem volt. De tényleg olyan volt, mint nyári estén a hűvös, nyírkos szellő. Szóval semmi nagy dolog. Éreztem azt az ismerős ráncigálást ahogy cibálták ki belőlem a babát, meg akkor úgy éreztem a beleimet is.A fejemnél ment a duruzsolás, hogy ez ma már a 6.császár, meg hogy nincs hely sehol, hova fognak így tolni műtét után(szívesen javasoltam volna, hogy egyből tolhatnak haza).És velem is próbáltak szóba elegyni, de én nem voltam hajlandó felfüggeszteni az oxigén szipumat egy kis csevely miatt. Arra emlékszem, hogy mondták, hogy rekordot döntöttek, mert rajtam kívűl 16-an vannak a műtőben, mert nem tudták hogy reagálok a vérre és transzfúziós védelemmel vonultunk a műtőbe.Aztán egyszer csak mondták hogy na meg van a baba, ha balra fordulok akkor láthatom ahogy elviszik. Csak egy pillanatra láttam. Egyből azt kérdezgettem, hogy kislány?kislány?...A dokim válaszolt hogy igen kislány!De ekkor még mindig nem sírt. már legalább 1 perce megszületett, de inkább 2. És már a fejemnél lévő 3 személy is megjegyezte, hogy mindjárt jönnek, csak megnézik a babát. még ekkor sem esett le, hogy akinek ma már a 6. császárja van az nem biztos hogy azért akarja látni a babát mert az olyan érdekes. Majd egyszer csak hihetetlen erős hanggal felsírt a KISLÁNY-unk.Ekkor már ott volt apa is, és fotózott:
2009.JANUÁR 14-ÉN, 14ÓRA 5 PERCKOR MEGSZÜLETETT CELIK YASEMIN SEYDA, 3300 GRAMMAL ÉS 54 CENTIVEL!
hÁT NAGYCSALÁDOSOK LETTÜNK! Felöltöztették, engem meg elkezdtek stoppolni. ez tart ám a legtovább a műtéti fázisok közül. a leghosszabb és legidegesítőbb. Odahozták a fejemhez tartották, megpuszilgattam, megszagolgattam, és rájöttem, hogy az ENYÉM!
Nagyon fáradt voltam, és alig vártam hogy aludhassak egyet. Mikor toltak kifele, apa ott volt, mosolygott mint a vadalma. Adott puszit(mármint apa, nem a szülésznő), és a fejemhez tartották a kicsit hogy le fotozzanak. Hát mondhatom oly szép vagyok rajta....
De nem érdekelt. Túl voltam rajta, és a kicsi egészséges. Csak ez volt a lényeg. De a boldogságom nem volt teljes, mert a szívem két darabja otthon volt. A két drága kisfiam.De mostmár van egy kislányom is és ha végre hazamehetünk, akkor lesz majd nagy az öröm.
Hogy milyen volt a műtét után, a gyerekágyas osztály, és a hazajövetel az egy másik fejezet.
Remélem nem felejtettem ki semmit ami számít.
Ma már 7 hetes Yasemin:
